Az eltűnt iratok és az előkerült kézműves szappan hegyek esete

Édesanyám kicsi gyerekkorom óta arra tanít, hogy a fontos iratokat gondosan tegyem el, és fűzzem le. Nagyon sok minden kellhet még a jövőben és csak a saját dolgomat könnyítem meg, ha tudom, hogy a hivatalos dokumentumaim merre találhatóak. Hát, én jó gyerek lévén ezt a jó tanácsot soha nem fogadtam meg, nem is egyszer nagy galibát okozva ezzel saját magamnak.

Nem is egy iratrendezőm van, de hát azok nem annyira rendeznek semmit, csak egymás után, össze vissza bele vannak dobálva a fontos és kevésbé fontos papírok is. Mindezt gyönyörűen egy helyre tömörítem a fésülködőasztalom mellett található íróasztalomon, tetőzve ezzel a szobában található teljes káoszt. Ebből gondolom mindenkinek lejött az, hogy kicsit szétszórt vagyok, de leginkább talán nagyon. A legjellemzőbb talán a trehány kifejezés lenne, de azért nem olyan állatias módon, csak olyan hozzám passzoló káoszmódon. Gyakran megesik az, hogy két rohanás közben csak beugrom a szobába, letenni valamit a kezemből az asztalra, rosszabb esetben a fiókba, és így kezdenek el vegyülni az iratok a smink készlettel és kézműves szappanokkal. Egyébként mindig azzal takaródzom, ha a kuplerájom felől érdeklődnek, hogy én egészen pontosan tudom azt, hogy mit hol találok éppen. És ez többnyire igaz is a fontosabb dolgokra, ám azok, amik nem mindennap használatosak, könnyen elkallódhatnak.

kézműves szappan

Valószínűleg így járhattak a volt munkahelyemről kapott kilépő papírok is, melyekre viszonylag sokáig nem volt szükségem. És persze nem az a lány vagyok, aki előre gondolkodik, így történt, hogy az első munkanapomon kicsit késve, kicsit dokumentumok híján érkeztem. Szerencsére nem lett ebből probléma, mert aztán adtak 30 napot bepótolni a dokumentumaim hiányosságát, és a kedves HR-es ügyintézőm még többet késett, mint én, így szinte tökéletesen letudtam az első napomat. Ezt a szintet később már nem tudtam hozni, ugyanis két munkahellyel, egy zenekarral és rengeteg egyéb tennivalóval olyan elfoglalt ember lettem hirtelen, hogy másfél hónap múlva jutott eszembe, hogy meg kéne keresni a kért doksikat. Egy gyönyörű hétfő reggeli késés kellős közepette neki is láttam a komoly műveletnek. Nagyon nem volt egyszerű dolgom, így hát imádkoztam, hogy legalább a papírok felét felleljem, és még nagyjából időben be is érhessek dolgozni. Az egyik igyekezetemet túl is teljesítettem, más kérdés, hogy mindeközben rettenetesen elkéstem. A nagy pakolászás közben ugyanis nem csak az összes bizonyítványomat, adóbevallásomat, kilépőpapíromat és orvosi leletemet találtam meg, hanem egy halom kézműves szappant is, amiknek a létezését már el is felejtettem.

Ez a sajnálatos dolog azért történhetett, mert egy pici manufaktúrából rendelem őket, és amikor leadom a rendelést, akkor egy hosszabb időszakra előre gondolva mindent beszerzek, ezzel is spórolván a postaköltségen. Ahogy rábukkantam a kézműves szappan gyűjteményemre, nem bírtam megállni, hogy ne szaglásszam végig az egész kollekciót. A kedvenc illataim, típusaim voltak ráadásul a csomagban, amire rábukkantam, így teljes volt az extázis. Közben rájöttem, hogy az egyik lánynak, aki sokat segített az új munkahelyen a tananyagok elsajátításában, meg bármilyen problémám volt mindig meg tudta válaszolni, aznap töltötte be a harmincadik életévét, én pedig elfelejtettem ajándékot beszerezni. Úgy látszik pont kapóra jött ez a csomag, mert hát nincs olyan ember, aki ne örülne egy kellemes illatú, bőrbarát kézműves szappannak.

Be is csomagoltam gyorsan, útközben pedig szereztem mellé egy kis nassolni valót is, így azt az aprócska kését leszámítva, szinte majdnem meglett a második hibátlanul teljesített munkanapom, két hónap leforgása alatt. Lassan el kell gondolkodnom azon, hogy ezeket a pozitív véletleneket a rendszer ellen való kitartó ellenállásom miatt kapom jutalomba, vagy egyszerűen tényleg csak nagyon szerencsés sorozatok tarkítják a szürke hétköznapjaimat.