Iratok intézése – Terv: osztrák munka

Régóta játszadozok a gondolattal, hogy kimenjek Ausztriába dolgozni addig, amíg fiatal vagyok és nincs családom. Nagy vágyam volt mindig is egy downhill bicikli. Erről tudni kell, kezdve a piszkos anyagiakkal, hogy egy elfogadható kategória 600-700 ezer forintnál kezdődik. Amit én néztem ki magamnak az pedig 1,2 millió forint. Ez iszonyatosan sok pénz egy bicikliért, sőt még egy autóért is sokszor sok pénz ez. De én úgy gondoltam, hogy nem érdekel, nekem ez az álmom, minden vágyam, szóval erőt veszek magamon és elkezdem intézni az osztrák munka dolgait. Mivel most végeztem a főiskolán, így még nincs munkahelyem és a tanulmányaimmal is megvagyok. Ugyan középiskolában tanultam németet, a főiskolán nagyrészt angolul tanultunk tárgyakat, ezért beiratkoztam egy nyelviskolába, hogy felfrissíthessem a német nyelvtudásom. Elég volt 20 órát vennem és viszonylag magabiztosan karattyoltam németül.

Anyukám egyik volt kollégája segített nekem elhelyezkedni a vendéglátásban, hisz abban mindig van felvétel. Ugye a legtöbben csak úgy mennek ki, mint én, hogy szeretnének lakást venni, autót venni, spórolni, aztán hazahozzák a pénzt és valóra váltják az álmaikat. Az álmuk természetesen nem az, hogy Ausztriában mosogathassanak, de egy viszonylag gyors és könnyű eszköz ez.

A helyem megvolt, ám rengeteg mindent el kellett intéznem előtte. Iratok ezrei vártak rám…

Majdnem 4 napig folyamatosan jártam hivatalokba meg mindenhova, mire az iratok rendben lettek. Mondanom sem kell szerintem, hogy minden olyan magyar tempóban ment, nem siettek el semmit, olyan Pató Pál módon végezték a dolgukat, nekem meg ketyegett már az órám, mert alig pár napom maradt hátra és jön az osztrák munka!

Szerencsére túl lettem az összes itthon elvégzendő adminisztratív dolgomon, már csak pár, Ausztriából is elintézhető finomság maradt hátra.

Végül kiértem Ausztriába és munkába álltam házmesterként egy kisebb, családias Gasthof-ban. Pontosan ilyenre számítottam, tipikus ausztriai szálló és étterem! Körülbelül 1000 méter magasan dolgozok most itt, Ausztriában és pont olyan a terep, hogy ha meglenne az új downhill-es biciklim, tudnék hasítani a sziklák között. Kicsit fájt is a szívem ezért az egészért.

De most jön a csavar!

Úgy volt, hogy 6 hónapot töltök kint, most járok az 5. hónapnál és megvan a bringám! Több fizetést kaptam, mint a beígért, mert azt mondta a főnököm, hogy nagyon keményen dolgozok és megérdemlem. Így 3 havi fizetés után meglett a bringa ára és azt mondta, hogy a következő szabadnapomon elvisz engem egy bicikli üzletbe, ahol lehet ilyen biciklit kapni. Teljesen lázba jöttem, gondolhatod!

Miután megérkeztünk az üzletbe, a kirakatban már kiszúrtam pont azt a bringát, mint amit én is akartam. Elfehéredtem, a szám tátva maradt és a szívem iszonyat gyorsan kalapált. Mint ahogy számomra kiderült, a főnök ismeri a tulajt, aki 50 euró kedvezményt adott nekem, alig győztem meghálálni. Azonnal lecsaptam rá és megvettem! Durván 10 kilométert jöttünk a főnök kisbuszával, amibe lazán befért volna a kerékpár, de mondtam, hogy ezzel menni akarok! Rápattantam és azonnal tekertem is. Olyan érzés volt, mint amikor anyukámtól megkaptam az első komolyabb biciklimet, kapkodtam a levegőt, amikor megláttam és miközben tekertem, akkor is. Anyukám ezzel a húzásával szerettette meg velem a biciklizést, az már az én saját irányom volt, hogy azon belül nem BMX vagy országúti bringa felé kacsintgatok, hanem a hegyi bringázás felé.

Miután megvettem ezt a kerékpárt, minden szabadnapomon, szünetemben, munka előtt, és után, csak biciklizni voltam. És mivel utána még 3 hónapot kint töltöttem, ezért sok pénzt is haza tudtam hozni, még körülbelül 1 millió forintot, amit pedig befektettem és lekötöttem.

Iskola mellett is mindig dolgoztam és akármi is volt a cél, mindig motivált voltam, de ennyire még soha. Mivel a főiskoláért fizetnem kellett, ezért motivált persze, hogy, tudjak tanulni és legyen diplomám, de azért bevallom férfiasan… Közel sem annyira volt motiváló az iskola és a diploma, mint az új biciklim.

Számomra nagyon megérte ez az osztrák munka és a folyamatos hajtás hamar meghozta a gyümölcsét. Én mindenkinek ajánlom, ha hasonlóan türelmetlenek, hogy menjenek ki dolgozni pár szezonra, akár párban is, és sokkal hamarabb jut az ember a pénzéhez, mint itthon!