Meglepő iratokra bukkantam nagyszüleim garázsában egy eneos flakon mögötti lyukban

Nyári szünidőm egy nagyobb részét nagyszüleimnél töltöttem, mert itt tudok igazán kikapcsolódni és a napjaimat sétákkal és olvasással tölteni. Mindig öröm az ide kihozott 4-5 könyv kiolvasása, ilyenkor érzem magamban azt, hogy végre az élvezetnek élek és nem csak egy rendszert szolgálok ki névtelen robotként. A falusi környezetben a séták élménye, szinte leírhatatlan. Az a nyugodtság, semmi rohanás szívélyes, mosolygós emberek felbecsülhetetlen élmény. A ház udvarát is mindig jól körbejárom, megnézem gyerekkoromban kedvelt játszó helyeimet, amit már valami bokor biztos benőtt. Benézek a garázsba, ahol nagyapám tanított bütykölgetni, autót szerelni, például tőle tudom azt is, hogy a motorolaj a váltóolaj és mindenféle kenőanyag arra a célra szolgál, hogy a mozgó fém-fém alkatrészek érintkezését megakadályozzák és az így keletkezett súrlódásnak a hőjét elvezessék. Ez egy hasznos tudás, mert így könnyen ki tudtam választani az autómhoz a legmegfelelőbb olajakat a belső ápolására. Ez a környék számomra televan csodával, meghittséggel és rengeteg emlékkel.

Idén jóval hamarabb végeztem az ide hozott könyvcsomaggal, ezért kicsit jobban körbenéztem a garázsban. Pakoltam ide oda, megtaláltam a papámmal ketten gyártott fa szerszámokat, amik semmire se jók, de akkoriban nagyon dekoratív készítménynek tartottam ezeket. Tettem vettem, amikor találtam, eneos flakont, ami a kedvenc motorolajomat gyártja, ezért rögtön magamhoz kaptam, és amit mögötte találtam, az hihetetlen volt.

Pár dokumentum, egy oldalkocsis motor műszaki papírjai és egy régi német vezetői engedély. A vezetői engedélyhez egy fekete-fehér, azaz már inkább barnás kép volt tűzve, amelyen nagyapám fiatal korában egy német eszesz (SS) tiszt mellett áll. Nehezen sikerült magamba rendeznem a képet miszerint, nagyapám a húszas éveiben a német földeken sofőrködöt, vagyis személyi sofőr lehetett. Szerény német nyelvtudásommal, átvizsgáltam a többi lapot, amiből annyit meg, hogy a motorhoz különböző alkatrészek lettek vásárolva meg valami szervízelés. Érdekes, hogy akkoriban is már papírozták ezeket a dolgokat. Mondjuk jogos, pont abban a társadalomba ne vezettek volna valamit számon. Erős túlzás, hogy szívesen, de nagy kíváncsiságból, vissza mennék abba a korba és kipróbálnám, milyen lehet egy autóműhelybe dolgozni, amikor éppen harcászati járműveket kell karbantartani, összerakni. Milyen kenőanyagokat használhattak akkoriban, volt-e választék? Milyen lehetett egy tank lánctalpát bütykölni?

Számtalan kérdés megfordult a fejembe, hogy is lehetett az akkoriban. Mondjuk, hamar találnék az interneten mindenféle dokumentumfilmet biztos, de az akkor sem lenne olyan. Képtelenség visszaadni egy műhely érzetét filmen. Muszáj, hogy az ember érezze a szagát ennek a munkának. Az olaj, benzinszag nagyon meghatározó és szerintem ez nagy szerepet játszik azok életében, akik szívüket-lelküket, életüket erre a munkára áldozzák! Amikor először kentem be gyerekként valami kenőzsírral egy traktor alkatrészét és kicsit ki is borítottam ügyetlenségemből fakadóan, papám rögtön rám szólt, hogy takarítsam fel, mert különben el fogok rajta vágódni. Persze lusta gyerekként nem tettem meg, természetesen úgy jártam, ahogy mondta, hátra vágódtam rendesen. Hamar megtanultam, hogy rendbe kell tartani a műhelyt, mert az ilyen foltok, elég balesetveszélyesek tudnak lenni.

Manapság szerintem egyre kevesebb fiatal tapasztalja meg a műhelymunka csodálatos világát, mert már mindenre van egy szaki, és aki nem ezzel foglalkozik, az a rohanó élettempó mellet biztos, hogy nem áll neki egymaga szerelni. Pedig fontos főleg egy fiú életében, hogy az apja vagy nagyapja bevezesse őt ebbe a világba. Megtanulja a szerszámok helyes használatát, bátorságot szerezzen a gépek használatához, megismerje a különböző anyagokat, mit mire használjon. Ez egy elég jó kreatív gondolkodást tud adni egy gyereknek. Én is ennek köszönhetően tudok különbséget tenni két fajta motorolaj között és így lett a kedvenc márkám az Eneos! Ez a brand egy régi japán kőolaj vállalat egyik elég prémium terméke, elég hamar kezdték árusítani a világon minden szerte.

A fantázia világomból visszatérve a jelenbe, bevittem a képet a nagyszüleimnek. A kikapcsolódásomból hátra maradt pár nap, már csak régi történetek mesélésével telt, annyi emléket szakított fel az a régi kép, és ami egyszer megindul egy idős házaspárnál azt nehéz elapasztani!