Titkárnői állás, és nyelviskola Budapesten

home-office-599475_1280Régóta terveztem már, hogy felköltözöm a fővárosba, de valahogyan soha nem történt változás ez ügyben. Egy kis faluból származom, nem messze a fővárosból. Nálunk igen kevés a munkalehetőség, de valahogyan mégis olyan nehéz elszakadni innen.

A gyerekkorom

Sokan nem szeretik a falvakat, vagy azt, hogy falun nőnek fel, és nem egy nagyvárosban. Hát nekik üzenem, hogy ne sajnálják! Nekik van a legjobb lehetőségük arra, hogy megtapasztalják, hogy milyen az élet. Mit jelent kimenni az erdőbe átélni egyet, vagy mit jelent a patakhoz lemenni, és ott játszani vagy egy őzet meglesni az erdőben.

Mindig szerettem az állatokat. Anyámmal sokat jártunk ki az erdőbe gombát szedni, vagy növényeket. Megtanította nekem, hogy melyik növény mire jó, mindent ismert. Ha éppen megcsípett a szúnyog megmutatta, hogy melyik növénynek a levével tudom bekenni, hogy ne viszkessen annyira. Számos ilyen tudást kaptam tőle, amit a nagy városban biztosan lehetőségem sem lett volna rá.

De arra is emlékszem, hogy mennyire boldog voltam, mikor a cicámnak először születtek kölykei. Előtte persze láttam már cicát, de mégis olyan más az, amikor látod felnőni, azt, hogy hogyan gondoskodik az anyja róluk, és azt is, hogy nem félti tőled őket, hanem megbízik benned, és úgy rakja le az almot, hogy meg tudd nézni, hozzá tudj férni, vagy éppen odaenged, és nem is félti tőled nagy dolgok ezek, amik igen is nagy értékekkel bírnak. Persze kismacska születhet egy városi panel lakásban is, vagy egy kiskutya, de azért más ez, ha kint a természetben történik.

Az elhatározás

Nem is szerettem volna soha elmenni innen, csak hát minden előnye ellenére, nálunk igen kevés a munka. Sajnos hiába akar dolgozni az ember, nincs lehetőség rá.

Mivel a legjobb barátnőm Anna már egy éve Budapesten él, és mindig mondja, hogy menjek fel hozzá, elférünk az ő albérletében ketten is, hiszen egy két szobás lakást bérel, így elég lenne kettőnknek is. Fent biztosan találok munkát, nyaggatott már ezzel ezerszer. Miután itthon már fél éve nem találtam munkahelyet, úgy döntöttem, hogy elköltözöm Budapestre.

A város, és a városi élet

Be kell, hogy valljam, nagyon fura volt az első időszak. Minden olyan hangos zajos, és gyors, eleinte csak kapkodtam a fejemet ez miatt. Mindenki mindig rohan, és olyan mogorvák az emberek sokszor. Mennyivel másabb az élet nálunk. Mindenki kedves, segítőkész, figyel a másikra, ha nekem van valamim, természetes, hogy adok a másiknak is belőle.

Szóval felköltöztem, és belevágtam a munkakeresésbe. Mivel nem nagyon volt nyelvismeretem, Anna unszolására, beiratkoztam egy nyelviskolába Budapesten.

Mindig mondta, hogy ha lesz nyelvi tapasztalatom, könnyebben fogok munkát találni, mert itt rengeteg külföldi van.

Igaza is lett, mert nem telt el 3 hét, és találtam is már munkát. Egy picike kis irodába kerestek titkárnőt, amolyan mindenest. Persze elmondtam nekik, hogy nemrég költöztem fel, és hogy nem biztos, hogy mindent elsőre tudni fogok, hogy hol van, de igyekezni fogok mindent megtanulni.

Persze hiányzik nagyon a vidéki élet, a szülő falum, a kert, a z állatok. De tudom, hogy most ez fontosabb, de abban is biztos vagyok, hogy soha nem tudnám leélni az életemet itt, hanem ha lehetőségem lesz, biztosan visszamegyek vidékre élni.